A kisgyermek mikor találkozik a számokkal, mennyiségekkel még nem „matematikában” gondolkodik. Neki ezek csak számok és játékban felhasználható elemek. 

Sok óvodás korú gyermek már érdeklődik a számok iránt és meg is tanulnak önállóan számolni. Ugyanakkor vannak olyan gyerekek, akiket látszólag nem érdekel vagy nehezebben értik meg a számok jelentőségét. Az óvodának azonban már nem feladata megtanítani a gyerekeket számlálni, így első osztályba óriási különbséggel kerülnek a gyerekek és többnyire csak 2. osztályban derül ki a szülők számára, hogy gyermeküknek nehézséget okoz a számolás.

Az iskolában ritkán van lehetőség arra, hogy a tanulók egyéni tempóban haladhassanak, pedig az eltérő érési idő miatt erre nagy szükség lenne. A sok információ feldolgozása, megértése kinek gyorsabban, kinek lassabban megy. Sajnos aki lemarad, azt gyakran sok kudarc éri, és egyre több nehézséggel szembesül mivel a matematikában minden egymásra épül. Nem elég megérteni, alkalmazni is tudni kell az ismereteket!

Előfordulhat, hogy akadnak kisebb idegrendszeri éretlenségi problémák is (melyekről nem is tudjuk, hogy azok), amik befolyásolják a megértést vagy/és alkalmazást, ezért fontos, hogy amikor korrepetálásról beszélünk, ne csak a hagyományos „asztalnál ülünk és gyakorolunk” módszert alkalmazzuk, hanem vonjunk be szélesebb eszköztárt.