Az egyik legnehezebb átmenet a diákok életében, mikor a megszokott tanteremben a megszokott tanítónénik helyett hirtelen több tanárral kell kapcsolódni, új tantárgyak, új helyszínek, és akkor még nem említettük a serdülés első időszakát, mely ezeket a változásokat tetézi. Eltűnik a biztonságos környezet, és a külső változások mellé belsők is társulnak. Molnár Anett, a PPKE BTK pszichológus oktatója szerint míg a test változásai a legegyértelműbb jelei annak, hogy gyermekünk megállíthatatlanul tart a felnőttkor felé, számos olyan belső (pl. érzelmi, gondolkodásbeli, személyiségbeli) változás is jellemző, amely számunkra, szülők számára érthetetlen viselkedésekhez, a megszokottól eltérő szokásokhoz vezethetnek.
A család támogató erejére ebben a szakaszban többszösen szükség van, de hogyan segíthetünk gyermekünknek?
Mit tehetünk szülőként?
Bizalom, megerősítés, elfogadás
A család adhatja meg azt a biztonságos, támogató közeget, ahol a gyermek azt érezheti, hogy testileg-lelkileg otthon van, ahol támogatják, mellette állnak. Az együttérzésen, elfogadáson alapuló szülő-gyermek kapcsolatokban a gyermek bátran kérdezhet, megoszthatja kétségeit, érzéseit, melyekre megnyugvást, megoldást talál a szülők támogatása által. Kulcsfontosságúak a pozitív megerősítések, hogy erősítsük önbizalmát, hogy tudja, meg tud küzdeni az új kihívásokkal. Nem biztos, hogy ebben a szakaszban kell minden kudarcba fulladt elvárásunkkal szembesíteni.
Önállóságra nevelés
A szülőknek érdemes a gyermeküket lépésről lépésre a korosztályukhoz elvárható mértékben egyre nagyobb önállóságra nevelni, mely segíti boldogulását az átmenetek során, nem utolsósorban pedig az önbizalmát is erősíti, hiszen ezáltal azt élheti meg a gyermek, hogy a szülei bíznak benne és a kompetenciáiban. Rávezetés, bevált módszerek megtanítása után a bepakolást, saját feladatainak észben tartását, szükséges felszereléseket egyre inkább bízzuk rá!
Mankók a tanulásban
Az iskolai feladatok kapcsán, segítsünk neki rendszert kialakítani: rendszerezni a tanulnivalókat, szükséges felszerelést, az új tananyagot (vázlatírás, szövegértés, lényegkiemelés…). Ha aggályaink vannak, bizonytalanabbak vagyunk szülőként, inkább keressünk külső segítséget, tanulószobát, ahol tanulnak a gyermekkel és így mi is megnyugodhatunk.
Elvárások felfüggesztése
Sajnos a felső tagozatban az értékelés is teljesen átalakul, ráadásul “minden tanár mást vár el”. Meg kell szokjuk, hogy nem feltétlen lesz minden ötös, ami alsóban az volt – de ne is várjuk el. A “visszaesés” ilyenkor normális jelenség, segítsünk kilábalni gyermekünknek, ne élje meg sikertelenségnek. Folyamatos ellenőrzéssel inkább csak elveszítjük a bizalmát, csak akkor segítsünk, ha ő kéri! Fordulhasson hozzánk, de ne oldjuk meg helyette a feladatokat – ezzel csak ártunk, hosszútávon sikertelenséghez vezet. Ha valami nem is megy előre tökéletesen, akkor is jobb egy egyedül megszerzett kettes, mint egy ötös, amit a szülő kapna. Talán ezt a legnehezebb elfogadnunk. Ha azonban azt látjuk, hogy valamilyen tantárggyal kapcsolatban tartósan problémák vannak, beszéljünk tanáraival, kérjünk segítséget!
A változások megszokása akár hónapokat is igénybe vehet, legyünk vele türelmesek, higgyünk benne, hogy támogatásunkkal egyedül is meg tudja tenni ezt a nehéz utat!
Felhasznált irodalom: Új köznevelés folyóirat 2021/8.